Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 11.

Repülő fantom

Három hete veszett nyoma a malajziai légitársaság Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járatának, fedélzetén 227 utassal és tizenkét fős személyzettel. A műholdképek alapján – lapzártakor – az Indiai-óceán déli részén feltételezik a roncsokat. A rejtélyes eltűnés körülményeiről és a gép hollétéről számos elmélet látott napvilágot.

Hol lehet a repülőgép? Az indiai szigetvilágban? Mielőtt eltűnt volna a légi irányítók monitorairól, az Andamán-szigetek felé tartott. E szigetcsoport az Indiához tartozó szigetek legkeletibb tagja, Indonézia és Thaiföld között fekszik. A több mint 570 szigetből mindössze harminchat lakott, így könnyen találni olyan földdarabot, ahol senki sem veszi észre, ha leszáll egy repülő. Egyes feltételezések szerint az indiai légvédelem olyannyira nem tart abból az irányból érkező támadástól, hogy nem is működtet ott radarokat, bár ezt sokan kétségbe vonják.
Az Andamán-szigeteken négy kifutópálya található, mind lakott területen. Ha pedig ekkora géppel hajtanak végre kényszerleszállást az őserdőben vagy a parti fövenyen, messziről is látható a robbanás.
Kazahsztánban?
Ha a géprablók kifutópálya nélkül akartak volna viszonylagos biztonságban landolni a géppel, több pilóta szerint a közép-ázsiai sivatagok felé kellett volna venniük az irányt. A hivatalos keresés sugarát figyelembe véve, amelyet a repülő üzemanyag-tartalékai alapján húztak meg, a legalkalmasabb területek valóban Kazahsztánban találhatók. A hatalmas ország jelentős része szinte lakatlan sivatag, olvasható a BBC összefoglalójában. A kazak légügyi hatóság cáfolta e feltételezéseket, mondván, nagy gonddal figyeli a légteret, és nem tapasztalt furcsaságot. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy elavultak az arrafelé használatos radarrendszerek, gyakran okoznak vaklármát, például amikor madárraj repül keresztül a határon. Emiatt elképzelhető, hogy a kezelők hamis riasztásnak vélték a repülő jeleit. Viszont ahhoz, hogy Kazahsztánig eljuthasson, át kellett volna repülnie a pakisztáni, esetleg az indiai vagy az afganisztáni légtéren, ahol szinte folytonos a katonai készültség a terrorfenyegetettség és a szomszédokkal való feszült viszony miatt. Ám a pakisztáni titkosszolgálatot többször megvádolták már az Al-Kaidával való együttműködéssel, így előfordulhat, hogy szándékosan „félrenéztek” a repülő áthaladásakor.
Dél felé vette az irányt?
Bár Délkelet-Ázsiában a szárazföldön is kontinensnyi lakatlan területeket találhatunk, mégis a végeláthatatlan óceán tűnik a legvalószínűbb helynek ahhoz, hogy nyom nélkül eltűnhessen egy ilyen hatalmas jármű. Éppen ezért a legtöbb szakértő továbbra is a tengerben sejti a roncsokat. Egyes adatok szerint a gép jeladói órákkal az után is működtek, hogy az MH–370-es járat eltűnt a légi irányítás radarjai elől. Dél felé sok ezer kilométerre eljuthatott a nyílt Indiai-óceán fölött, sőt elérhette akár Ausztrália lakatlan északi tájait is. Ez az útirány csak akkor lenne elképzelhető, ha a gép valamilyen baleset következtében tért le eredeti útvonaláról. Ha gépeltérítők vették át a hatalmat a Boeing–777-es fölött, valószínűtlen, hogy a túlélést szinte kizáró nyílt tenger vagy épp Ausztrália felé fordították a repülőt, ahol nem remélhettek semmiféle segítséget.
A legközelebbi alkalmas leszállópálya irányába fordult a pilóta?
Eddig talán az ismert, repüléssel foglalkozó blogger, Chris Goodfellow által felrajzolt forgatókönyv magyarázza meg a legtöbb furcsa részletet az eltűnés körül. E szerint tűz ütött ki a repülőn, a pilóták pedig azért kapcsolták le a nem létfontosságú rendszereket, így a kommunikációs eszközöket és a gép helyzetéről tudósító jeladókat, hogy megpróbálják semlegesíteni a tüzet. A gép hirtelen balra fordulását, amellyel letért előre meghatározott útvonaláról, az okozhatta, hogy a pilóta megpróbált kikerülni egy akadályt, illetve a legközelebbi alkalmas kifutópálya felé fordította a gépet. Ilyen repülőtér a Malajziához tartozó Langkavi szigeten van, éppen abban az irányban, amerre a gép orra állt a fordulási manőver után. Goodfellow szerint azért nem fordultak vissza Kuala Lumpur felé, mert a visszaút során 2400 méter magas hegyeket kellett volna kerülgetniük, és sűrűn lakott városok felett repültek volna át. Viszont azt nem magyarázza meg a feltevés, hogy miért nem tájékoztatták a pilóták azonnal a légi irányítást a vészhelyzetről. Azt pedig, hogy a hirtelen balra fordulás valamilyen akadály kikerülését szolgálta volna, az teszi valószínűtlenné, hogy nem a kormány elfordításával kanyarodtak, hanem a komputert programozták át új repülési adatok aprólékos begépelésével.
Mi okozhatta az eltűnést?
Szándékosan elrejtőztek egy másik gép „radarárnyékában”?
Néhányan arra lettek figyelmesek, hogy az eltűnt Boeing vélhetően szándékosan úgy manőverezett, hogy közel kerülhessen a szingapúri légitársaság Spanyolországba tartó, 68-as számú járatához, és legalább tizenöt percen keresztül a szokásosnál sokkal kisebb távolságból követte a másik gépet. Mivel előzőleg lekapcsolták a malajziai gép jeladóját, a szingapúri járat pilótái nem vették észre a nyomukba szegődött repülőt. Ugyanígy láthatatlan maradhatott az eltérített gép a földi radarok elől, mivel a két közeli repülő keltette lokátorjelek egyetlen pontnak tűnhettek a képernyőkön. Ehhez elegendő, ha a hátsó egy kilométerre megközelítette az elöl haladó gépet. E módszerrel bármeddig repülhetett a szingapúri gép mögött, ameddig csak az üzemanyag-tartalékai engedték, sőt észrevétlenül behatolhatott az indiai vagy az afganisztáni légtérbe. Aztán ugyanolyan észrevétlenül, ahogy mögé érkezett, el is távolodhatott a szingapúri géptől. A katonai radarok felbontása általában jobb, mint a civil repülésben használatos lokátoroké, tehát közelebbi tárgyakat is meg tudnak különböztetni egymástól. A történelem során mégis többször előfordult, hogy a képernyőn megjelenő, egymáshoz közeli, összehangoltan mozgó pontokat hibának, afféle radarvisszhangnak tekintették, és nem foglalkoztak velük.
Okozhatott-e balesetet a szállítmány?
A malajziai kormány hetekig vonakodott attól, hogy nyilvánosságra hozza a repülőgép rakterében szállított csomagok tartalmát. Sokáig azt feltételezték, hogy a raktérben csak az utasok poggyásza lehet, csakhogy a múlt héten kiderült, a repülő sok lítiumos akkumulátort szállított, amelyeket főként mobiltelefonokba és táblagépekbe szokás építeni. Ezek pedig rendkívül gyúlékonyak. Előfordult már, hogy akkumulátorok okoztak tüzet repülőkön. Ha ez történt, a mindent elöntő füst gyorsan megölt mindenkit a fedélzeten, s a gépet már csak a robotpilóta tartotta a levegőben – míg ki nem fogyott az üzemanyag. Ez az elmélet talán magyarázhatja a baleset okát, de nem ad támpontot a gép eltűnéséhez.
Terroristák ellen harcoltak a fedélzeten?
A véletlen balesetről szóló elméletek nem magyarázzák meg, hogy eltűnése előtt miért repült szokatlan pályán a gép. Előbb sokkal a repülési magasság fölé, 13 ezer méterre emelkedett, majd szinte zuhanórepüléssel alábukott, és alacsonyan szállt tovább. Tapasztalt pilóták ebből arra következtetnek, hogy küzdelem bontakozott ki a géprablók és a személyzet, illetve az utasok között. Talán a pilóták a repülő szándékos megdöntésével, kiszámíthatatlan manőverekkel próbálták megzavarni a támadókat. Egy másik, sokak szerint sajnos valószínűbb oka is lehetett az emelkedésnek: az utasok gyors kivégzése. 13 ezer méteren már nagyon ritka a levegő. Ha ilyen magasságon lekapcsolják az utastér mesterséges légnyomásának fenntartását (úgynevezett dekompressziót okozva), automatikusan kinyílnak az légzőmaszkok. Negyedóra múlva azonban kifogy belőlük az oxigén. A pilótáknak ettől független légzőrendszer áll rendelkezésükre. Így ők (vagy bárki, aki átvette a gép irányítását) túlélhették a dekompressziót.
Egy későbbi terrorakcióhoz fogják felhasználni a gépet?
A legtöbben azt valószínűsítik, hogy a repülőnek nem véletlenül bekövetkezett katasztrófa, hanem szándékos bűncselekmény miatt veszett nyoma. A pilóták valószínűleg közreműködtek a gépeltérítésben, vagy előre megfontolt szándékkal, vagy kényszerítés hatására. A másodpilóta utolsó bejelentkezése már az után történt, hogy lekapcsolták a gép egyik jeladóját. Ekkor azt mondta a földi irányításnak, hogy minden rendben, pedig a valóságban akkor már semmi sem volt rendben. A katonai műholdak valószínűleg az MH–370-es járatot érzékelték órákkal az eltűnése után, messze a tervezett útvonalától. Felmerül hát a kérdés, hogy mi lehetett gépeltérítők célja, és hová tüntették a repülőt. Senki sem jelentkezett követelésekkel, semelyik terrorszervezet nem vállalt felelősséget az akcióért. Ezért gondolják sokan, hogy a vélt terroristáknak a 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz hasonló céljaik lehetnek a géppel. Valahol leszálltak vele, és elrejtették.

2014. március 29.