Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 11.

Mélységi csúcsok

A föld felszínén már nincs mit felfedezni. Ma esélytelen, hogy a kisgyerekek felnőve az elmúlt századok kalandoraihoz hasonló expedíciókra induljanak, és eljussanak olyan tájakra, ahol (nyugati) ember még nem járt. Ez a megállapítás azonban csak a bolygó felszínére igaz, hiszen a tengerek és föld mélye szinte ugyanolyan ismeretlen számunkra, mint a fényévekre lévő exobolygók.

A mélyben megbúvó ismeretlen barlangok közelebb vannak hozzánk, magyarokhoz is, mint gondolnánk. Nem kell messzi földrészekre utaznunk ahhoz, hogy akár néhány méterre megközelíthessünk egy eddig felfedezetlen üreget, csarnokot, derül ki Slíz György Felfedezések a föld alatt című kötetéből, amely az elmúlt évtizedben feltárt magyarországi barlangokról szól. Könnyen előfordulhat, hogy miközben középhegységeink népszerű turistaútjait rójuk, vagy csak felülünk a villamosra a budai utcákon, éppen egy ismeretlen barlang mellett haladunk el – csak néhány tíz méter vastag sziklafal választ el minket tőle.
A könyv, amelyben az aprólékos munkával bevilágított barlangi termekről készített fotóké a főszerep, huszonhét barlangot mutat be. Nemcsak az újonnan felfedezett barlangok számán, hanem ezek összhosszúságán is lemérhető, hogy a magyar feltáró kutatás 2003 óta sokadvirágzását éli. Az ismert járatok hossza ötödével növekedett, miközben újra és újra megdől a barlangászok által elért mélységi rekord. A kutatások intenzitását mutatja, hogy a néhány hete megjelent könyv máris elavult. A Bükkben található Bányász-barlang mélysége a könyv szerint hivatalosan 253 méter (bár már a szöveg is valószínűsíti, hogy ennél jóval mélyebb lehet). A múlt héten aztán a Szinva barlangászcsoport felfedezése nyomán ki is derült: a valós mélység legalább 275 méter, amely a 254 méter mély István-lápai-barlang fél évszázados rekordját adta át a múltnak.
A szerző vezette Szent Özséb Barlangkutató Egyesület története a Pilis csúcson 2003 januárjában felfedezett Szent Özséb-barlang feltárásával kezdődött. Minthogy a Pilis csúcs Magyarországon egyedülálló módon hatszáz méterrel emelkedik a karsztvízszint fölé, a barlangászok abban reménykedtek, hogy nagy, szárazon maradt barlangot rejthet a hegy gyomra. A barlang nyílásából áramló meleg levegő megolvasztotta a havat, ez pedig nyomra vezette a kutatókat. A bejárat megtisztítása után bedobtak egy követ a sötétségbe, és lélegzet-visszafojtva várták, hogy mikor hallják a puffanását. A hang örvendetesen sokára érkezett, így a csapat tagjai joggal reménykedhettek abban, hogy esetleg hazánk legmélyebb barlangját fedezték föl. Amikor pillanatok alatt elérték a hatvanméteres mélységet, lélekben már azt tervezgették, hogy a 2003-as barlangásztalálkozón jelentik majd be: ötszáz méter mély barlangot fedeztek föl. Aztán a kutatás megtorpant, és évek megfeszített munkája dacára ma is csak 82 méter mélynek tetszik a Szent Özséb-barlang.
De ez a felfedezés lényege. Lehet a kutatónak bármekkora tapasztalata, szakmai tudása, hogy mi tárul a szeme elé, miután átevickélt a következő hasadékon, azt senki sem tudhatja.
(Slíz György: Felfedezések a föld alatt – Magyarország új barlangjai, 2003–2013. Szent Özséb Barlangkutató Egyesület, Budapest, 2014. Ára: 5000 forint)

2014. április 19.