Közhely, hogy az internet és „felgyorsult világunk” megváltoztatta az emberek olvasási szokásait. Közhely, de nem teljesen valótlan. Míg ha fikciós műről van szó, az emberek hajlandóak végigolvasni egy három-négy száz oldalas könyvet az elejéről kezdve a végéig, ha tényirodalmat vesznek a kezükbe, ehhez egyre kevésbé fűlik a foguk. Lehet ezt kárhoztatni, de megváltoztatni bajosan tudjuk. Az utóbbi években a kiadók egyre-másra adják ki azokat a külföldön már befutott ismeretterjesztő könyveket, amelyek nem egy témát dolgoznak föl, hanem valamilyen szervező elv szerint egymás mellé rendelt egy-két oldalas fejezetecskéket tartalmaznak. A sok piacon lévő címből arra következtethetünk, hogy erre van manapság igény.
Az efféle magyarul megjelent könyvek eddig szinte kizárólag angol nyelven író szerzők lefordított munkái voltak. A magyar ismeretterjesztő írók többsége megmaradt a jól begyakorolt, kényelmes, de az elmúlt fél évszázadban igencsak megkopott érdekességű formátumnál. Vagy tankönyvet írnak egy-egy tudományterületről, vagy nekrológot egy már meghalt, de kötelezően tisztelni hivatott kutatóról. Mindezek miatt minden olyan magyar könyv, amely megpróbál kitörni e tematikus és formai kötöttségek közül, érdeklődésre érdemes.
Greguss Ferenc kötete, a Tudományos csillagszóró mindenképpen ilyen. A cím arra utal, hogy a könyvben összegyűjtött fél-egy oldalas írások nem egy téma, még csak nem is egy tudományterület ismereteit járják körül. Ehelyett szándékoltan a legkülönbözőbb tudásszikrák pattognak bennük szerteszét, minden érzékelhető rendszert nélkülözve (még akkor is így van ez, ha a könyv szövegét fejezetekre osztották, bár a fejezeteknek címet nem tudtak adni). Greguss elmondása szerint amolyan „éjjeliszekrénykönyvet” akart írni, amelyből az ember gond nélkül el tud olvasni egy-két szócikket abban az öt percben, amely a lefekvéstől az elalvásig eltelik, és nem kell aggódnia amiatt, hogy egy fejezet közben hagyja abba az olvasást. Ha másnap véletlenül máshol nyitja ki újra a kötetet, onnan is folytathatja.
A harmadik fejezet például a zsiráfok agyi vérellátását biztosító természetes „g-ruhával” kezdődik (az evolúciónak meg kellett oldania, hogy a zsiráf öt-hat méter magasan lévő fejébe is eljusson a vér, ennek érdekében az állat lábának szövetei nyomást fejtenek ki az ereire, hogy fölfelé pumpálják a vért). Ezután azonban a Római Birodalom népszámlálásai következnek. Ebből megtudhatjuk, hogy a köztársaság végóráiban 910 ezer teljes jogú polgár élt a birodalomban, Augustus császár idején viszont már majdnem ötmillió. A fejezet első két cikkéből könnyen kikövetkeztethető, hogy a harmadik írás a karóra méretűvé miniatürizált atomórákról szól, a negyedik pedig arról, hogy a zeneiskola növeli a gyerekek intelligenciahányadosát.
(Greguss Ferenc: Tudományos csillagszóró. Kairosz Kiadó, Budapest, 2013. Ára: 3900 forint)
2014. január 18.
