Bakancslista

Fél évvel ezelőtt tűnt el a maláj légitársaság 370-es számú, Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járata. A repülőgép felkutatására tett hatalmas erőfeszítések ellenére a maradványoknak nincs nyomuk, és a katasztrófa körülményei is ismeretlenek. Megtudjuk-e valaha, hogy mi történt a fedélzeten?

Megmondom, mi nincs az én bakancslistámon: utazni a malajziai légitársasággal – írta valaki felháborodva a Twitter közösségi internetes oldalon, és véleményét rengeteg ember osztja. A harag tömeges megnyilvánulásait a Malaysia Airlines múlt héten nyilvánosságra hozott marketingkampánya váltotta ki. A légitársaság az idén két katasztrófában (a márciusban eltűnt 370-es, illetve a júliusban Kelet-Ukrajna fölött lelőtt 17-es járaton) összesen 537 utasát és munkatársát veszítette el. Most – érthetetlen érzéketlenségről vagy hozzá nem értésről tanúbizonyságot téve – mégis arra biztatta reménybeli kuncsaftjait, hogy írják meg, mely helyek meglátogatása szerepel bakancslistájukon.
A bakancslista kifejezés Jack Nicholson és Morgan Freeman 2007-es azonos című filmje után vált világszerte népszerűvé, és olyan listát jelent, amelyen az ember azokat az élményeket sorolja föl, amelyeket (általában közelinek érzett) halála előtt szeretne még átélni. A malajziai légitársaság neve – noha a hosszú időtartamot felölelő statisztikák szerint biztonságossága igen jónak nevezhető – a két idei tragédia miatt egyébként is a halállal kapcsolódott össze a közbeszédben. Hiába kaptak észbe a hurrikánszerű felháborodást konstatálva, és nevezték át az akciót, a kártétel megtörtént.
Pedig a Malaysia Airlinesnak semmire sincs kisebb szüksége mostanában, mint a rossz reklámra, a légitársaságtól egyébként is elfordultak az utasok. Hiába érvelnek úgy a cég vezetői, hogy e tragédiák csak a vakvéletlen miatt történtek pont az ő gépeikkel, az emberek nem mindig viselkednek racionálisan.
A maláj légitársaság pénzügyi helyzete az év elején sem volt problémamentes, de mára szinte reménytelenné vált. Néhány napja jelentették be, hogy a cég a kormány kétmilliárd dolláros segítségére szorul, hogy ne menjen csődbe. Öt éve nem volt nyereséges, de a 370-es járat március 8-i eltűnte óta eltelt időszakban tovább nőtt a deficitje, a legutolsó negyedévben 97,6 millió dollárt veszített. Most a működőképesség fenntartása érdekében el kell bocsátania hatezer alkalmazottat, munkatársainak harminc százalékát.
Nem csitulnak a hullámok a márciusban valahol az Indiai-óceán fölött kámforrá vált 370-es járat körül. Néhány hete egy malajziai házaspárt tartóztatott le a rendőrség, akiket azzal vádolnak, hogy négy áldozat bankszámlájáról emeltek el legalább 8,5 millió forintnak megfelelő malajziai ringgitet. Ez különösen annak fényében megbocsáthatatlan bűn az országban, hogy a nemzeti légitársaság két idei tragédiájában elhunytakat azóta is gyászolják, és az események súlyosan érintették a malájok önbecsülését. A szabadlábon védekező házaspár női tagja a HSBC banknál dolgozott, így fért hozzá a bankszámlákhoz. Hogy eltüntesse nyomait, nem közvetlenül utalta a pénzt a saját számlájára, hanem először az elhunytak bankbetétei között mozgatta. Végül hamis papírokkal bankkártyát igényelt az egyik elhunyt kínai utas nevében, azzal jutottak hozzá a pénzhez egy bankjegykiadó automatából.
Az eltűnt 370-es járaton utazók hozzátartozóinak többsége eközben nehezen fogadja el, hogy szerettei elhunytak, amíg nincsenek rá megdönthetetlen bizonyítékok. Minthogy kérdéseikre kevés választ kaptak az azóta eltelt fél évben, a hatóságokat vádolják az információ visszatartásával, illetve különféle összeesküvések kitervelésével. Legfőbb kérdésük, hogy miközben manapság minden ember nyomon követhető okostelefonja segítségével, hogy téveszthetnek a hatóságok órákra szem elől egy egész repülőgépet.
Az utasok kétharmada kínai volt, és bár a kínaiak is a maláj kormányt és a légitársaságot hibáztatják hozzátartozóik elvesztéséért, a hatóságok nem nézik jó szemmel dühük nyilvános kifejezését. Többeket letartóztattak, amikor a Malaysia Airlines kínai irodái előtt tüntettek. Egy asszony arról számolt be a The Guardiannek, hogy az ő rokonát is letartóztatták, és amikor ennek hallatán a rendőrségre sietett felháborodva, bántalmazták, és elkobozták mobiltelefonját, amellyel rögzíteni akarta az atrocitást. Más városokban többtucatnyi embert hasonló módon tartóztattak le, amikor nem voltak hajlandók távozni a légitársaság kirendeltségéről. A legtöbben a márciusi repüléssel kapcsolatos öszszes adat nyilvánosságra hozatalát követelik, legfőképpen a repülőbe beszálló utasokról készült filmfelvételt (csak ennek láttán hinnék el ugyanis, hogy rokonaik egyáltalán a gépen voltak). Mások viszont már az eddigieknél sokkal magasabb pénzbeli jóvátételre koncentrálnak, és ezt próbálják kikényszeríteni a vállalattól.
De mit tudunk eddig az eltűnt 370-es járat sorsáról? Biztosan szinte semmit. Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy a gép valamilyen okból letért északkeleti útvonaláról, és délnek fordult, majd valahol az óceánba veszett. Fél év óta huszonhat ország szakemberei kapcsolódtak be a roncsok immár sok millió dollárt felemésztő keresésébe, kézzelfogható eredmény nélkül. A feltételezések szerint az Indiai-óceán Ausztráliához közeli részén zuhant le a repülő. A gyanított területet hatvanezer négyzetkilométerre sikerült szűkíteni azáltal, hogy visszakövettek egy sikertelen műholdas telefonhívást, amellyel a légitársaság próbálta elérni a feltehetően még a levegőben lévő gépet. A kapcsolat nem jött létre, ami arra utalhat, hogy a repülő hamarabb déli irányba fordult, mint korábban feltételezték. Ez azonban csalóka lehet, minthogy korábban már többször leszűkítették a vízbe csapódás helyszínét ennél kisebb területre is, aztán nem találtak ott semmit. Az óceánfenék intenzív térképezése nem várt eredményekre is vezetett. Felfedeztek például két, eddig ismeretlen tenger alatti vulkánt.
A legtöbb, közvetlenül nem érintett országból érkezett szakember mára hazautazott, a kutatás ennek ellenére tovább folyik Ausztrália vezetésével és a malajziai kormány részleges pénzügyi támogatásával. A múlt hónapban bejelentették, hogy a mélytengeri kutatásra specializálódott holland Furgo cég nyert a tengerfenék szisztematikus átfésülésére kiírt pályázaton, így övé az 52 millió amerikai dollárt kóstáló, egy évig tartó megbízás. Ezzel egy időben a feltételezett terület egy pontján gyanús tárgyakat fedeztek föl a tengerfenéken, amelyek lényegesen szilárdabbnak tűnnek, mint a környező aljzat. Akár a roncsok is lehetnek, de az ausztráliai illetékesek nem győzik hangsúlyozni, erre egyelőre semmi bizonyíték.
A maradványok holléténél is nagyobb rejtély az, hogy mi okozta a repülőgép eltűnését. A nyilvánosságra hozott adatokból egy dolog egyértelmű: a 370-es járat nem tűnhetett volna el a föld színéről szándékos szabotázs nélkül. Miután ugyanis megszakadt a repülővel a rádió-összeköttetés, és letért az előre kijelölt útvonalról, még órákig a levegőben volt. Képtelenség, hogy a Boeing egymástól függetlenül működő kommunikációs és helyzetmeghatározó rendszerei véletlenül romoljanak el egyszerre. Az is igen valószínűnek tűnik, hogy a gép és a rajta utazó 239 ember vesztét nem (kizárólag) külső támadók okozták, hanem tevékeny szerepet vállalt benne a személyzet egy vagy több tagja, leginkább a pilóták. Ezt az elméletet erősíti, hogy miután a gép letért a tervezett útvonalról, és kikapcsolták a helyzetmeghatározó műszereket, utoljára a másodpilóta még azt jelentette (hamisan) a légi irányításnak, hogy minden rendben van.
Különösen a kapitány, Zaharie Ahmed Sah tűnik gyanúsnak a hatóságok szemében. A végzetes felszállás előtti napon hagyta el felesége, és vitte magával a gyerekeket is, mert a kapitány viszonyt kezdett egy másik nővel. Munkatársai szerint a kapitány „rettenetesen elkeseredett” volt házassága összeomlása miatt, ráadásul a szeretőjével való kapcsolata is zsákutcába jutott. Vélhetően éppen a szeretője hívta a kapitányt a felszállás előtt néhány perccel, de a hívást nem sikerült lenyomozni, mert olyan mobiltelefonról kezdeményezték, amelyet hamis adatokkal vásároltak. A kapitány otthoni számítógépére telepített repülőszimulátor-programban a déli Indiai-óceán egy apró szigetére történő leszállást gyakorolta, és 170 ismerősének rendőrségi kihallgatásából nyilvánvaló lett, hogy semmilyen hivatalos vagy magánjellegű programot nem tervezett március 8-a utánra.

2014. szeptember 13.