Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. június 18.

Viszketeg biomechanika

A bolhák hatalmas ugrásaikról – és vakarózásra ingerlő szokásaikról – híresek. A laikusok és a biológusok évszázadok óta csodálkoznak, hogy ez az apró rovar hogyan képes kis termetéhez képest ilyen nagyokat szökellni. Azt már eddig is tudták a kutatók, hogy a bolhák – sok más rovarhoz hasonlóan – az ugráshoz szükséges erőt a rezilin nevű fehérjében „tárolják”, de hogy ízelt lábuk mely részével rugaszkodnak el, mindeddig ismeretlen volt. Nos, a rejtély megoldódott. A Cambridge-i Egyetem biomechanikusai (azok a kutatók, akik az élőlények mozgását tanulmányozzák) alapos kísérleteket végeztek ezeken a vérszívó állatkákon. Nagy sebességű kamerával rögzítették elrugaszkodásukat, de még számítógéppel is modellezték az elugrás mechanizmusát.



1,8
milliméter mindössze egy bolha testhossza. Több mint kétezer fajuk él világszerte. Külső élősködők, meleg vérű állatok testfelületén csimpaszkodnak, szájszervükkel átlyukasztják bőrüket, és a vérüket szívják.

200
bolhányi távolságra, tehát 36 centiméterre is képesek elugrani egyetlen elrugaszkodással. Nagyobb távolságokra így közlekednek, szárnyuk ugyanis nincs. Ugrás közben 38 bolhányi magasságba emelkednek.

100
g, tehát a Föld gravitációs mezeje okozta nehézségi gyorsulás százszorosa hat az elugrás pillanatában a bolhára. Ilyen gyorsulás az emberre nézve halálos lenne; 46,2 g volt a legnagyobb gyorsulás, amelyet ember bizonyítottan túlélt.

1,9
méter/szekundumos (6,8 kilométer óránként) sebességre gyorsul ugrás közben a bolha, olvasható a Scientific American magazinban. Talán ez nem tűnik olyan hatalmasnak, de egy két milliméteres állatnak olyan ez, mintha az ember ezerszer ilyen gyorsan rugaszkodna el a talajról.

0,7
milligramm a bolha testsúlya. A kísérletben részt vett állatokat a Discover magazin beszámolója szerint az angliai St. Tiggywinkles állatkórházban ápolt sündisznókról távolították el, amelyek minden bizonnyal örömmel ajánlották föl tudományos célra nem kívánt lakótársaikat.

10
bolhát vizsgáltak meg végül, és tőlük összesen 51 ugrást rögzítettek (egy felvétel megtekinthető az interneten a http: //youtu.be/Ibvrx8_8Ga4 címen). Nehezebb volt őket ugrásra bírni, mint azt gondolnánk. Ecsettel kellett megsimogatni a potrohukat, másoknál az őket megvilágító fény hirtelen megváltozása bizonyult eredményesebbnek.

0,6
milliszekundummal az elrugaszkodás előtt a legtöbb bolha felemeli térdét a talajról, 12 százalékuk pedig nem is teszi azt le, miközben nyugalomban pihen. (A rovarok ízelt lábának részeit, bár evolúciósan vajmi kevés közük van egymáshoz, az emberi láb részei alapján nevezték el.) Ez vezette a kutatókat a megfejtéshez: a bolha ugráskor a lábfejével rúgja el magát.

2011. február 19.