Hiányérzetem van, amikor Justin Pollard Évezredek
kincsei – 50 híres régészeti felfedezés című könyvét ol-
vasom. Benne az archeológusok ugyanis dicsőséges
tudósokként megtalálják az emberiség kollektív tulaj-
donának tekintett leleteket, majd ezen a ponton általá-
ban jótékony homályba vész a történetek folytatása.
A
régészek által föltárt és gyakran külországba „mentett”
műkincsek utóéletét övező végeláthatatlan küzdelem
bemutatása pedig szinte teljesen hiányzik a kötetből.
Ne legyünk képmutatók, hiszen sok híres műtárgy-
nak, mint Nofertiti mellszobra vagy a Parthenon frízé-
nek domborművei, hírét sem hallottuk volna, ha lelő-
helyük zavaros viszonyai között hagyják őket. A vita
említése azonban megért volna néhány bekezdést.
Manapság divatossá vált a kincskereső kalandok-
kal azonosított régészeti tudományág. Az Évezredek
kincsei is igyekszik kihasználni a filmek nyújtotta lehe-
tőséget (címlapon az Indiana Jones-filmből ismert
Petra), de felszínes szenzációhajhászással nem vádol-
ható (a fejezetek jól átgondolt szerkezete, a térképek, a
kronológiai áttekintő listák mind az elmélyült tájéko-
zódást segítik). Egy tévhitet pedig sikeresen lerombol a
kötet, és talán ez a legfigyelemreméltóbb különlegessé-
ge. Bemutatja ugyanis, hogy legújabb kori tárgyak is
lehetnek az archeológia leletei. A sok híres antik emlék
(Trója, Olümpia, a Mary Rose elsüllyedt hajó, a kínai
terrakotta-hadsereg, a Nazca-vonalak) fölfedezése
után hirtelen egy repülőgép válik főszereplővé.
A második világháború idején az európai szövetsé-
gesek vadászrepülőket és bombázókat is az Egyesült
Államokból importáltak. Gyakran „lábon” vitték a gé-
peket Kanada, Grönland, Izland érintésével Angliába.
Ez volt a Bolero hadművelet. 1942. július 15-én is föl-
szálltak a vadászrepülők Grönland nyugati partjáról,
és Izland felé vették az irányt. Az idő azonban elrom-
lott, eltévedtek, az üzemanyag elfogyott, és kénytele-
nek voltak a jégmezőn landolni. Csodával határos mó-
don kimentették a legénységet, a gépek azonban ott
maradtak. A háború után évtizedekig próbálták meg-
találni őket, hasztalan. 1983-ban mágneses anomáliá-
ra bukkantak nyolcvan méter mélyen a jég alatt, de
újabb kilenc év telt el, amíg a jégbe fúrt egy méter szé-
les lyukon keresztül bátor régészek ereszkedtek a jég-
pajzs mélyére, és meleg gőzzel kiolvasztották az egyik,
meglepően jó állapotban lévő gépet. Lent szétszedték,
és úgy hozták a felszínre, majd tízévnyi restauráció
után, 2002-ben újra a levegőbe emelkedett.
(Justin Pollard: Évezredek kincsei – 50 híres régésze-
ti felfedezés. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 7500
forint)
2011. október 8.
