Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. június 30.

Hajók a mélyben

Kétségkívül a Titanic száz évvel ezelőtti elsüllyedése a világ legnevezetesebb hajószerencsétlensége. Ennek oka valószínűleg a hírverés, amely már építésekor övezte a hajót. Pedig az elhunytak számát tekintve a Titanicé a maga 1504 áldozatával nem a legsúlyosabb a tengeri katasztrófák sorában. Bár háborúk idején sok hadihajó elsüllyesztése követeli tömegek életét (a spanyol Armada 1588-as megsemmisülésekor például tizenöt-húsz ezer katona és tengerész halhatott meg), itt csak a szerencsétlenül járt polgári hajókat vesszük sorra.



Mont Blanc. A francia Mont Blanc gőzös (teherhajó) katasztrófája azért különleges, mert az áldozatok többsége a szárazföldön lelte halálát. Az első világháború előtt a kanadai Új-Skóciában lévő Halifax város kikötőjébe a robbanásveszély miatt nem engedtek be kockázatos árut szállító hajókat. A háború idején a tengeralattjárók jelentette egyre fokozódó veszély miatt azonban enyhítettek a szabályozáson, és kiköthettek az európai hadszínterekre utánpótlást szállító hajók is a jobban védhető dokkokban. A New Yorkból érkezett, TNT-vel és más robbanószerekkel dugig tömött Mont Blanc is így tett, 1917. december 6-án azonban összeütközött a norvég Imo gőzössel. Az ütközés után tíz perccel fogott tüzet a Mont Blanc, majd huszonöt perccel később a tűz elérte a rakteret, és a rakomány felrobbant. Az első atombomba-robbantásokig az utóbb halifaxi robbanás néven elhíresült szerencsétlenség volt a legerősebb ember előidézte detonáció a történelemben. Körülbelül kétezer ember halhatott meg akkor, és kilencezren megsebesültek. A robbanás két négyzet-kilométeres területen minden házat megrongált, szökőárt idézett elő, a levegőben terjedő lökéshullám pedig síneket görbített meg. Új-Skóciának több lakosa hunyt el a halifaxi robbanásban, mint az első világháború csatamezőin.

Wilhelm Gustloff. Kelet-Poroszország területét 1945 januárjában körülzárta a Vörös Hadsereg, ezért a németek tömegével menekítették onnan a Balti-tengeren át az ott rekedt német polgári személyeket, katonákat és helyi vezetőket. Ez volt a Hannibal hadművelet. A Wilhelm Gustloff egyike volt az evakuáció idején használt hajóknak (nevét a svájci nemzetiszocialista párt megölt vezetőjéről kapta). Bár a hajó korábban kórházhajóként szolgált, és ennek megfelelően fehérre volt festve, oldalán zöld csíkkal, az evakuáció idején már visszaminősítették hadihajóvá, és színe szürke volt. Mindez azért fontos, mert így a tengeralattjárók ellenséges célpontnak tekinthették. Január 30-án kifutott Gdynia (akkor Gdingen) kikötőjéből, nem sokkal később azonban megtámadta az Alekszandr Marinyeszko kapitány irányította S–13-as jelű szovjet tengeralattjáró, és három torpedóval eltalálta. Háromnegyed óra alatt elsüllyedt. Az áldozatok száma kétséges, minthogy sok menekült regisztráció nélkül szállt fel a hajóra, de becslések szerint 9400–10 500 ember veszhetett oda.
Kiangya. A kínai polgárháború idején a Kiangya gőzös menekülteket és Kuomintang-katonákat szállított az előretörő kommunista erők elől. Sanghajtól nyolcvan kilométerre északra, a Huangpu folyó torkolatában valószínűleg a japán hadsereg által a második világháborúban telepített, majd hátrahagyott aknára futott, majd felrobbant 1948. december 4-én. Bár a közeli hajók mintegy ezer embert kimentettek a vízből, az áldozatok száma így is jelentős volt. Az már a hivatalos utaslistából is kiderült, hogy a hajó 1186 fős befogadóképességéhez képest 2150 fő tartózkodott a Kiangyán, de az elhunyt utasok száma ennél is sokkal több, becslések szerint 3920 lehetett.

Dona Paz. Filippínó zászló alatt hajózott az a japán építésű Dona Paz komp, amely 1987. december 20-án a Fülöp-szigeteki Tacloban városból tartott a főváros, Manila irányába. Helyi idő szerint este fél 11-kor, miközben az utasok nagy része aludt, összeütközött a Vector tankhajóval, amely 8800 hordó (több mint egymillió liter) kőolajat szállított. A tankhajó az ütközés hatására felrobbant, a tűz gyorsan átterjedt a Dona Pazra is, és a kiömlő olaj miatt a tenger is „égett”. A huszonhat túlélő szerint a hajón megszűnt az áramszolgáltatás, mentőmellények nem voltak, és a személyzet nem törődött velük. Így pánik tört ki, az emberek pedig az alsóbb fedélzeteken rekedtek. A Dona Paz két óra alatt, a Vector rá két órára süllyedt el. A Fülöp-szigeteki hatóságok csak nyolc órával a katasztrófa után értesültek az eseményekről, és újabb nyolc órába telt, míg megszervezték a mentést. Az első hivatalos utaslista szerint a hajón 1493 utas és hatvanfős személyzet tartózkodott az ütközés pillanatában. A későbbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy ennél sokkal többen, becslések szerint 4375-en utaztak a hajón, és veszett oda többségük, az általános gyakorlat szerint ugyanis a hajó személyzete illegálisan rengeteg utasnak olcsóbb jegyet adott el.

Le Joola. Szinte tökéletesen egybevág a szenegáli Le Joola 2002. szeptember 26-i tragédiája a Dona Paz és sok más túlterhelt, korrupt emberek által irányított komp szerencsétlenségével. Amikor éppen Dakarba tartott, az iratok szerint 580 ember tartózkodott rajta – pontosan annyi, amennyi a maximális befogadóképessége volt. A valóságban azonban a kétezret is elérte az utasok száma, nagy részüket a személyzet engedte föl kenőpénzért cserébe. (Még olyan szigeten is vett föl utasokat, ahol nincs is kikötő.) Este 11 óra körül, amikor a hajó a Szenegálba ékelődő Gambia partjai mentén hajózott, viharba került. A túlterheltség miatt kevesebb mint öt perc alatt felborult, sok utas a tengerbe esett. Bár a helyi halászok szinte azonnal elkezdték a mentést, a hatóságok csak reggel érkeztek meg. A feltételezett kétezer utas közül csak hatvannégyen élték túl a szerencsétlenséget. Egy tizenöt éves kimentett fiú szerint rengetegen maradtak életben a felfordult hajó belsejében, hallottak is jajkiáltásokat, kopogást bentről. A Le Joola másnap délután három órakor süllyedt el, és vitte magával a bennrekedteket.

Pajtás. Bár az áldozatok számában szerencsére nem hasonlítható a fenti katasztrófákhoz a legsúlyosabb balatoni hajóbaleset, a magyar hajóstársadalmat mind a mai napig élénken foglalkoztatja. 1954. május 30-án, gyermeknapon 195 kirándulóval indult a Pajtás gőzös Siófokról Balatonfüredre. Onnan 11.30-kor indult volna tovább Tihanyba, de a hajó imbolyogni kezdett és felborult. A közelben éppen vitorlásverseny zajlott, így számos vízi jármű és mentésben járatos személy sietett azonnal a szerencsétlenül járt gyermekek segítségére, de így is huszonhárman fulladtak meg. Heisz Pál kapitányt kilenc hónapig vizsgálati fogságban tartották, de végül fölmentették, mert a vízből kimentett hajónapló szerint a hajó nem volt túlterhelve. Ellenkező esetben valószínűleg halálra ítélték volna, de a Pajtás befogadóképességét a Balatonra való áthelyezésekor kétszáz főre növelték.



2012. április 14.