A higiéniás és közegészségügyi rendszabályok fejlődése – leginkább az eredményes rágcsálóirtás – okán a pestis a világ nagy részén ma már nem okoz az 1347–1351–es "fekete halálhoz" fogható méretű pusztítást, amikor is a 450 milliósra becsült emberiség 350–375 milliósra csökkent.
– Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pestisbaktérium eltűnt volna bolygónkról – tájékoztatta lapunkat Mende Balázs Gusztáv, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Elszigetelt, sőt kisebb járványos megbetegedések újra és újra előfordulnak, és – talán meglepő módon – nem csak a harmadik világban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) három úgynevezett endémiás pestisgócot tart nyilván a világon, amelyek Belső-Ázsia sivatagos vidékein, Fekete–Afrikában, illetve az Egyesült Államok Új–Mexikó és Colorado államaiban találhatók. Közép–Európából az 1850–es évekre eltűnt a járványos pestis. A világon manapság évente mintegy négyezer megbetegedést regisztrálnak. Magyarországon százötven éve egyetlen hitelesen dokumentált pestises megbetegedés sem fordult elő. Az utolsó nagyobb járvány 1829–ben pusztított, de Erdély és a Délvidék határterületein a szabadságharcig még elő–előfordultak elszórt esetek.
Egy pálcika alakú baktérium, a Yersinia pestis okozza a betegséget. E kórokozó, sok más társához hasonlóan, közvetítő gazdaszervezeteket, úgynevezett vektorokat bír rá önnön terjesztésére. A bolhák, különösen a patkánybolha bizonyult legjobb közvetítőjének. Amikor a bolha megcsíp egy pestissel fertőzött patkányt, vérével a pestisbaktériumok is a bolha szervezetébe jutnak. Ott elszaporodva összetömörülnek, és elzárják a garat nyílását, így a vér nem juthat a bolha gyomrába. Minthogy nem csillapodik az éhségérzete, folyamatos táplálkozásba kezd, újabb és újabb állatokat (és embereket) fertőzve meg pestissel. A pestisbaktérium tehát úgy módosítja a bolha viselkedését, hogy elősegítse saját terjedését.
Amikor megcsípi az embert, a bolha által felöklendezett vérrel a baktériumok is a sebbe kerülnek, majd csakhamar belépnek a nyirokkeringésbe. A nyirokereken keresztül elérik a nyirokcsomókat, ahol vérzéses gyulladást okoznak, a nyirokcsomók pedig megduzzadnak, jellemzően a hónaljakban és az ágyékban "bubókat" képeznek, innen a pestis e klinikai formájának neve, a bubópestis. A duzzanatok gyakran elérik a tojásnyi méretet, belőlük fekete, bűzös váladék ürül. A bubópestises beteg bőrén és beleiben vérzések támadnak, a baktérium ekkor már a teljes szervezetet megtámadja, mérgező anyagcseretermékei végzetesen károsítják a szöveteket. A tüdőbe jutott kórokozók gyulladást okoznak, kialakul a tüdőpestis, a felköhögött váladékban lévő baktériumok pedig cseppfertőzés útján könnyedén átjuthatnak a fertőzött beteg környezetében tartózkodó emberekbe. A pestis harmadik megjelenési formája, a szeptikus pestis általában a fertőzött patkány harapása következtében kialakult fertőzés után jelenik meg. A kezeletlen pestis szinte kivétel nélkül halálos kimenetelű, drasztikus antibiotikumok alkalmazásával viszont a betegek 90–95 százaléka megmenthető.
2008. február 23.
